Bullockornis: Egy rossz szárny
A Demom Doom of Doom, Bullockornis Planei, nyolc láb magas repülés nélküli madár volt, amelynek súlya meghaladta az 500 kilót. Most kihalt, szerencsére azoknak, akik szeretik a kacsákat és libákat a parkban etetni, ám akkoriban félelmetes ragadozó volt, csúnya csőrrel, erős lábakkal és hatalmas fejjel.
A Bullockornis hatalmas volt, de nem szinte olyan nagy, mint más óriási, röpképtelen madarak, amelyek áttörték a bolygónkat. Új-Zéland volt az Óriás Moa földje, egy hatalmas 12 lábú madár, amely a 16. századig élt.
Az utóbbi időkben Madagaszkár szigeten is éltek egy Aepyornis maximus nevű vadállat. Elefánt madárnak is hívják, ez a lény akár fél tonna is lehet.
Hihetetlen méretük ellenére ezek a szörnyek növényevők voltak, akiknek gyilkos ösztönük sincs. Végül mindketten vadásztak létezésük miatt az emberek.
Bullockornis nem bántalmazta volna mindezt. A félelmetes őskori vadállatok közül, amelyek egyszerre jártak a bolygónkon, ez a szörnyű szárnyas a legnehezebbek közé tartozik. A Doom démonkacsa húsevő, húsevő, akinek kevés riválisa volt őskori világában. Olyan nagy fejjel, mint egy ló, a legjobbakat megtett volna rövid munkával.
De néhányan azt mondják, hogy ez a madár nem érdemel félelmetes becenevet, és a szakértőknek mindegyik rosszul van. Itt van közelebbről a lenyűgöző szárnyas.
A Bullockornis valóban kacsa volt?
Mivel hatalmas és röpképtelen, ésszerűnek tűnhet, hogy ez a madár szorosabban kapcsolódik a strucchoz vagy az emu-hoz, mint egy kacsa. A szakértők azonban a Bullockornis-t a Dromornithidae családba sorolják, amely egyes kutatók szerint szorosan kapcsolódik az Anseriformes rendhez. Az alsófélék kacsa, libák és hattyúk. (A Swom of Doom valójában nem azonos gyűrűvel rendelkezik vele.)
Vannak más démonkacák is. A Dromornithidae család összesen hét, Ausztráliából származik, mint a Bullockornis. A legkisebb a Barawertornis tedfordi volt, amely öt-hat láb magas volt, és körülbelül 200 fontot nyomott. A legnagyobb volt a Dromornis stirtoni, amely tíz méter magas volt, és ezer fontot meghaladó tömegű volt.
Ezek néhány hosszú, furcsa név, és ha van egy dolog, amelyet a paleontológusok szeretnek csinálni, akkor vitatkozni kell a hosszú, furcsa nevekkel. Tehát nem csak érthető, de szinte várható, hogy felmerül majd vita ezeknek a vadállatoknak a fosszilis nyilvántartásban való pontos elhelyezéséről.
Az egyik probléma az a hely és az idő, amelyben ezek a madarak éltek. Több millió évvel ezelőtt Ausztrália volt a sűrű zöld erdők és a változó éghajlat helye. Ez nem feltétlenül elősegíti az állatok kövültségét. Ezen madarak közül sokon hiányzik a fosszilis rekord, és háttérük nem teljes.
A további információk összegyűjtése után a kép kétségtelenül tisztább lesz, ám most úgy tűnik, hogy Bullockornis valóban óriási, húsevő, őskori rokona volt a mai vízimadaraknak.
A Demon Duck veszélyt jelentett-e az emberekre?
A démonkacsa Ausztrália erdőiben élt a miocén korszak alatt, körülbelül 15 millió évvel ezelőtt. Ez volt az idő a megafauna korszakáig, és a Bullockornis kortársai erszényes oroszlánok, húsevő kenguruk és falakó krokodilok voltak.
Azonban az egyik faj, amely nem osztotta meg a földet a Bullockornisszal, az emberek. A modern emberek nem sokkal később fejlődtek ki, amikor a Démon Kacsa kihalt, és nincs bizonyíték arra, hogy az ősibb emberfajok valaha is eljutottak Ausztráliába. Tehát nem volt olyan eset, amikor őseink kénytelenek voltak menekülni ettől a hatalmas, zaklató fenyegetéstől.
Úgy tűnik azonban, hogy Bullockornis őseinek legalább egyikében ember volt a menüben. A Genyornis newtoni hat láb fölött állt, és nehéz teste volt. Ez a kissé kisebb démonkacsa évezredek óta élt a korai emberekkel, és még az őslakosok barlangfestményein is ábrázolják.
A korai ausztráliai vadásztak a Genyornisra? Valószínűleg. Az ausztráliai megafauna eltűnt, amikor az első emberek a kontinensre érkeztek. Ugyanez volt igaz Észak-Amerikában. Bárhová ment az emberek, az állatok eltűntek.
Ennek oka az lehet, hogy az emberek egyszerűen más nagy állatokat versenyeznek erőforrásokért, vagy valószínűbb, hogy az ember vadászatának köszönhető.
De vajon a Démon Kacsa Genyornis képes-e az emberekre járni? A hűvös válasz valószínűleg ismét.
Bullockornis Diéta
A Demon Duck of Doom hatalmas mérete és hatalmas csőrje a legszebb fizikai tulajdonságai, ám ezek szintén kiváltották a legtöbb vitát. Sok kutató szerint a Bullockornis húsevő volt, ám vannak eltérõ vélemények is. Alapvetően három forgatókönyv létezik.
Az elsőben ez a madár ragadozó és húsevő. Vadászik zsákmányát, és képes meglehetősen gyorsan mozogni. A hatalmas csőr és az erőteljes test festeti a vadállat képét, amely könnyedén elbocsáthatja vacsoráját, és kevés gondot okoz annak fogyasztása.
Ennek az ötletnek az ellenzői rámutatnak arra, hogy nincs horog a csőrön, és esetleg a rossz látás is a Bullockornis-t eléggé hatástalan vadászrá tette volna. Azt mondják, hogy ez a kacsa nem volt démon, és nem jelentett semmi halálos dolgot. Alázatos növény-evő volt, nem jelentett veszélyt egyetlen elhaladó vadállatra sem. A nagy csőr kialakulhatott, hogy levágja a szárot, vagy összetörje a kemény növényeket vagy rekedt gyümölcsöket. Méretének köszönhetően a fák között magasabb az étel.
A harmadik forgatókönyv szerint a Démon Kacsa opportunista. Lehet, hogy legyűjtötte a gyenge vagy könnyen elkapható zsákmányt, de leggyakrabban egy letörő volt. Nagy mérete hasznos lett volna a ragadozók megriasztására, és a nagy csőr rövid munkát végzett volna bármi nagyságért, amelyen átbotlott.
Kuruzsló
A Bullockornisra mint növényevőre gondolni olyan, mint berohanni a kedvenc profi birkózójába egy étteremben, és salátát eszni rá. Csak nem igaz. Olyan névvel, mint a Demon Duck of Doom, nehéz elképzelni, hogy ez a vadállat csak zellert fenyeget.
Amint a fosszilis adatok felfedik, remélhetőleg a válasz is.
Mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy Bullockornis ma is életben lehet és jó lehet, valahol az ausztrál háborúban? Noha vannak esetekben jelentések az Óriás Moa észleléseiről, és egyesek úgy vélik, hogy még mindig élnek valahol Új-Zéland sötét sarkában, a Bullockornis esetében ez sokkal nehezebb. A moa csak néhány száz évvel ezelőtt kihalt, ahol a démonkacsa sokkal hosszabb ideig eltűnt, és nem az emberek nyomása miatt.
Jobb eset lehet a Genyornis esetében. Van valahol ausztráliai zseb a Demon Duck család utolsó tagjának? Furcsabb dolgok történtek, de nem sok.
Ha véletlenül ilyen madárral találkozik, akkor valószínűleg nem jó ötlet fényképezni, hogy megossza barátaival a Facebook-oldalon. Sokkal jobb ötlet a lehető leggyorsabban elmenekülni.
Semmiféle nem hívják a Bullockornis Planei a végzet kacsajátékává.
